Jim Gaffigan új önálló estje ünnepek közé és/vagy kapudrognak remek, de ennél villantott ő már sokkal jobbat. Egy minikritikában összefoglaljuk, ki is ő, és milyen lett a magyar Netflixen A stand-up szörny címre fordított Comedy Monster.
Magyarul persze az is eléggé sután hangzik, hogy saját tapasztalatokon és megfigyeléseken alapuló, káromkodásmentes stand up, de az “observational, clean comedy” mégis valahogy így adható vissza a legtömörebben. Ennek a korhatármentes vonalnak az egyik legnagyobbja pedig Jim Gaffigan, akinek a népszerűségét mi sem érzékelteti pontosabban, hogy két éve a világ körüli turnéján még Újpestet is útba ejtette. Gaffigan tehát, aki külsőre a fehér középosztálybeli ötvenes amerikai férfi élő-lélegző sztereotípiáját idézi, nem a komfortzónánkat támadja és nem is másokba száll bele, hanem főképp önmagából farag viccet. Azaz a testsúlyáról, külsejéről, lustaságáról, házasságáról és apaságáról sztorizgat, de családbarát módon, szóval nem mint a hasonló témákban utazó Louis CK.
E fenti rövid jellemzést mi sem példázza jobban annál, hogy a legfrissebb önálló estjét Gaffigan Minneapolisban rögzítette, a felénk leginkább a Fargóból ismerős „Minnesota nice” abszolút középpontjában. Az új est címe, Comedy Monster, azt sejteti, ezúttal valamiféle él is kerül majd Gaffigan hetvenperces előadásába, de ez a beígért szörnyeteg nyilván maximum egy szőrét borzoló házi cicának feleltethető meg. A szokásos sztorik jönnek ezúttal is, előkerül a legendás feleség, a hawaii-i nyaralás és a naptejes habtest kérdései, a hálátlan tinédzser gyerekei. Ezek a poénok persze még úgy is pompásan működnek, hogy alapvetően azért ismerősek, és persze a felvezetés-lecsapás logikájára is hamar rá lehet érezni.
Gaffigan elképesztő profizmusa és rutinja szinte mindent elvisz, még az olyan gyengébb betéteket is, mint a nyilván kötelező de villámgyorsan avuló Covid-felvezető, vagy amikor az arcát egy térdkalácshoz hasonlítja. A háztáji vonalnál sokkal erősebbek a golfot, a marching bandeket (a mókás Netflix “menetelő zenekarokra” magyarította), a motorosokat és bicajosokat fricskázó részek. Az a bizonyos keményebb él pedig a katolikus egyháznál és az űrbe repkedő milliárdosoknál kerül elő, de itt is maximum egy „nem fizetnek adót, ejnye” dorgálásra futja. Összességében tehát kissé egyenetlen az új est, de közben azért ott van benne minden, amiért Gaffigant lehet szeretni. Aki látott már tőle bármit, azt nagy meglepetések és komolyabb csalódások sem fogják érni. Aki pedig még nem ismeri, és nincs szüksége magyar feliratra, az kezdheti inkább a Netflixen szintén elérhető Beyond the Pale remeklésével. A Comedy Monster, hogy keretezzük magunkat, ünnepek közé és/vagy kapudrognak remek: kellemesen lusta kora estékre, akár nagyobb gyerekkel is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.