A Boddah-nak köszönhetjük, hogy a 2010-es években a stand-up műfaj olyan kiválóságai jutottak el Budapestre, mint Louis CK, Bill Burr, Eddie Izzard, Jim Jefferies,Tom Segura, Jim Gaffigan, Anthony Jeselnik, Iliza Shlesinger vagy Daniel Sloss. A cég egyik alapítóját, Osváth Gábort a szervezés hátteréről kérdeztük.
Ha jól tudom, a Boddah fő profilja az alapításkor teljesen más volt. Hogyan csöppentetek bele a stand-up comedy fellépések szervezésének világába?
A Boddah egy filmes cég a mai napig. 2013 körül merült fel bennem és két nagyon jó barátomban (Szimler Bálint, Rév Marcell), hogy csinálni kéne egy közös céget. Ennek akkor az volt az apropója, hogy a Balaton Method című közös filmünknek létre akartunk hozni egy saját otthont. Nekem akkor már volt egy Filmfabriq nevű saját vállalkozásom, de azóta is párhuzamosan fut ez a két cég. Mindkettőnek más a profilja: a Boddah felel a kísérletibb jellegű szerzői filmekért, animációkért, és itt Bálint és Marci ízlése is dominál; a Filmfabriq pedig egy nagyobb céggé kezdi kinőni magát, ahol a mainstream és szerzői filmek szerintem jól megférnek (csak a 2021-es évet nézve is jól illusztrálja mindezt, hogy a Nagykarácsonyt és a Tobi színeit is mi csináltuk).
Na de visszatérve a Boddah-ra és a stand-upra: Szimler Bálint volt az, aki nyaggatott, hogy hívjuk el Magyarországra fellépni Louis CK-t. Írtam is több emailcímre, megkerestem Louie ügynökét, aztán jól elfelejtettem mindezt, hisz nem jött válasz. Aztán másfél évvel később, 2016 tavaszán kaptam egy egysoros emailt az ügynökétől, hogy mit szólnánk az augusztus végéhez… Én először azt hittem, valami átverés, de aztán utánanéztem a feladónak, Mike Berkowitz-nak, aki egy nagyon menő New York-i székhelyű stand-up ügynök. Később úgy raktuk össze, hogy valószínűleg arra az évre már leszerveztek CK-nek egy európai turnét, és Louie menetközben találhatta ki, hogy ellátogat az óhazába, ahol a nagyapja született. És gyanítom ekkor Mike beírta az email keresőjébe azt, hogy Hungary, és az én régi levelemet megtalálta.
Több hónap szervezés és egy New York-i személyes találkozó után végül csak két héttel az esemény előtt tudtuk elindítani a jegyértékesítést. Amiben volt nem kevés rizikó, de nagy szerencsénk volt, gyakorlatilag egy nap alatt elkeltek a jegyek a Kongresszusi Központba. Aztán jött a többi stand-upos szervezés: Eddie Izzard (kétszer is), Anthony Jeselnik, Iliza Shlesinger, Tom Segura, Jim Gaffigan, Jim Jefferies, Bill Burr, Daniel Sloss... Akinek volt európai turnéja, azokat mind felkerestük, és néhány kivételtől eltekintve el is jöttek Budapestre. Viszonylag hamar sikerült elérnünk a Boddah-val, hogy az összes, stand-uposokat turnéztató nagy amerikai ügynökségnél mi vagyunk a magyarországi kontakt, már nem nekünk kell utánuk kajtatni.
Volt ezek közül olyan budapesti fellépés, ami esetleg veszteséges lett?
Egy ilyen volt, Anthony Jeselnik esetében, akinél fél házas volt a műsor a Kongresszusi Központban, szóval konkrétan veszteséges. Ebből sokat tanultunk, egyszerűen rosszul mértük fel az ő hazai népszerűségét. Jeselnik az 550 fős MOMKultban egy zajos teltház lett volna... Pedig nem agysebészet azt összerakni, hogy a kisebb stand-upos sztároknak, vagy azoknak, akik neccesebb humort képviselnek, egy-két kategóriával kisebb helyszínt kell találni. Ezért szerveztük Gaffigant és Segurát az UP – Újpesti Rendezvénytérbe, meg is telt mindkettejüknek, és szerencsére azt is jól mértük fel, hogy Daniel Sloss megtölti majd a MOMKultot. Utóbbi egyébként újra jön hozzánk idén, és ezt a második fellépését már a Kongresszusi Központba szerveztük. Egyelőre jól állnak a jegyeladások, megkockáztatom, hogy telt ház is összejön.
A Jeselnikes esetből tanulva elkezdtünk felméréseket végezni, hogy itthon kiket látnának szívesen a stand-up műfaj rajongói, közülük is főleg azok, akik már eljöttek megnézni Louis CK-t, Izzardot és a többieket. Nagyon tanulságos volt, és ennek a közvéleménykutatásnak az amerikai partnereink is a csodájára jártak, mert mint kiderült, ilyeneket nem nagyon szoktak csinálni, legfeljebb annyit, hogy megnézik, kinek mennyi követője van Instán, Facebookon. Ez több éve volt már, de még mindig ennek a felmérésnek a tapasztalataiból dolgozunk, így még a legutóbbi, Iliza Shlesingeres dupla show kapcsán is nyugodtak voltunk, mert ő anno „jó számokat hozott”.
Szervezőként kérnek Tőletek extrákat a stand-upos fellépők? Volt már különleges igény?
Ha megnézzük az európai turnédátumokat, akkor azt látni, hogy egy hónap alatt fellépnek mondjuk 25 helyszínen, tehát már annak örülnek, ha van egy kis pihenőidejük a hotelban a műsor előtt, a show után pedig vacsora, és mennek is aludni. Egyébként mindenki azt kapja, ami az ún. riderben szerepel: ebben fél órás bontásban látható, hogy hogyan néz ki az előadás előtti délután, milyen zenék szóljanak, amíg nem kezdődik el a show, mit készítsünk be az öltözőbe, és mi legyen a színpadon (a bárszéken kívül), satöbbi.
Persze városnézésre azért 1-2 órát mindig igyekeznek szánni. Kivéve mondjuk Jim Gaffigant, aki elhozta az egész családját (a feleségét és mind az öt gyerekét), és egy nyaralás köré szervezte a fellépéseit, így ő tüzetesebben körülnézett Budapesten. Vagy Daniel Sloss, aki talán a legközvetlenebb volt, és eljött velünk piálni a show után. Eddie Izzarddal pedig különösen jó a kapcsolatunk, ő is már kétszer lépett fel, és a második előtti este elmentünk vele közösen vacsorázni, de akkor is találkozott velünk, amikor csak maratont futni jött Pestre, nem fellépni. Egyébként az összes stand-upos fellépőnkről csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, de ha ki kell emelni még egy különösen szuper figurát, akkor az Bill Burr lenne. Neki tervbe van véve egy újabb európai turné, még nem idén, de bízunk benne, hogy ő is visszajáró vendég lesz nálunk.
Hagyomány a Boddah-nál: minden fellépővel aláíratják a bárszéket, amin ülnek
Milyen visszajelzéseket kaptatok a fellépőktől Budapestről és a magyar közönségről?
Imádják a várost és kizárólag pozitív visszajelzést kaptunk tőlük a hazai közönségről. Ezért is van az, hogy szívesen visszajönnek, visszajönnének (ha mondjuk a Covid is engedné). Érdekes, hogy sok stand-upos megkérdezi előzetesen, hogy a nézők hány százaléka lesz magyar és hány százaléka expat. Én az eddigiek alapján egy 50-50%-os arányra tippelek, de a show alatt néha meg is szokták tapsoltatni a közönséget, hogy nagyjából kiderüljenek a számok.
A külföldi szervezőktől is gyakran visszajön, hogy mennyire szerették a fellépők Magyarországot, de ők maguk is gyakran posztolnak... Legutóbb Iliza Shlesinger is kitette Instára, mennyire király volt a budapesti közönség. Erre amúgy akkor Hasan Minhaj (Homecoming King) odakommentelt valamit, amire én válaszoltam neki, hogy jöjjön el ő is, és ezután legnagyobb meglepetésemre rámírt egy személyes üzenetet, hogy hozzunk össze egy budapesti show-t. Bízom benne, hogy össze fog jönni.
Azt azért tudni kell, és ezzel talán megválaszolom a leggyakoribb hozzánk érkező kérdést (hogy miért nem hívjuk el XY-t), hogy európai turné nélkül lehetetlenség elhívni egy stand-upos sztárt egyetlen budapesti fellépésre, mert akkor olyan jegyárak lennének, amit nem fizetnének ki a nézők, és nekünk sem lenne pofánk... Ezek a sztárok akkor jönnek Európába, ha egy komplett turné van, ami azt is jelenti, hogy mondjuk nagy nyugat-európai városokban stadion-fellépéseket tudnak csinálni: ehhez képest egy budapesti műsor kicsinek számít, kisebb profittal, de mivel új piacról van szó, és talán még egzotikus is nekik, ezért bevállalják. De kizárólag Budapestre elhívni valakit, európai turné nélkül, az még nem jött össze, pedig próbáltuk :)
Mi a tervetek 2022-re?
A járvány miatt nem sok újdonsággal tudok szolgálni – ami már meg van hirdetve, azok lesznek megtartva. Jön egy élő legenda, John Cleese, és nagy örömünkre mindkét előadására elkelt szinte az összes jegy. Ez lesz az eddigi legnagyobb dobásunk, mivel két este összesen több mint 4000 nézőt várunk. Ráadásul az első John Cleese-fellépéssel azonos napon lesz egy másik rendezvényünk 200 méterrel arrébb: a kanadai sztárpszichológus, Jordan Peterson a Kongresszusiban ad majd elő, és ez is 48 órán belül teltházas lett. Tavasszal végre bepótoljuk Russell Howard sokszorosan elhalasztott műsorát, és újra eljön Budapestre Daniel Sloss.
Meg persze sok-sok tervünk, folyó tárgyalásunk van. Van számos olyan kedvenc, akiket már évek óta hajkurászunk: nem titok, hogy nekem is, és a felméréseink alapján közönségünknek is az egyik legnagyobb favoritja Ricky Gervais. Még nem jött össze. Régóta üldözzük Jimmy Carrt is. Nagyon sajnálom, hogy Hannah Gadsby végül az egész kelet-közép európai régiót kihagyta a 2022-es európai turnéjából. A kedvenceim közül Trevor Noah is csak Skandináviáig jutott, és ugyancsak nem jött össze gyerekkori kedvenceim, Steve Martin és Martin Short közös műsora. Az se titok, hogy szeretnénk elhívni Tig Notarót és Wanda Sykes-ot is. Bízom benne, hogy 3-4 év múlva több nevet is ki tudunk majd pipálni ebből az illusztris listából.
Címlapfotó: Valuska Gábor
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.