Még karácsonykor került fel a Netflixre az új Carr-special, amiről túl hosszan nem érdemes értekezni, mert pont ugyanazt hozza, amit a korábbi estjeiben. Az első teaser alapján, amiben az oltáselleneseknek szólt be, még arra is lehetett következtetni, hogy most lesz egy vagy több vezérfonál, és tényleg van egy aktualitásokkal foglalkozó rövid blokk, de utána a szokásos viccmesélés jön.
Aki szereti Carr humorát, az persze pont ezekért a hol nagyon tapló, hol polgárpukkasztó (és tapló) poénokért szereti, és róla a legkevésbé se lehet elmondani, hogy a Netflix kedvéért visszafogná magát, sőt, most egy olyan blokkal zár, ahol direkt „karriergyilkos” vicceket sorol. Az, hogy előre bejelenti, hogy durvábbnál is durvább poénok jönnek, mintha egy kihívást teljesítene, papíron jó védőháló, de a gyakorlatban egy holokausztvicc, akkor is holokausztvicc, ha kreatívan van bekeretezve.
Ehhez azért kell bátorság bőven, de Carr nyilván kiszámolta, hogy az ő humora csak akkor működik, ha izomból nyomja a gázt, és ha továbbra sem próbál meg egy „szerethető” karaktert alakítani a színpadon. Neki az áll jól, ha hozza az elegáns, oxfordi angolsággal beszélő szociopatát, aki néha egy hiénába oltott rozmárként röhög a saját viccein, a hecklereket meg úgy küldi el az anyjukba, hogy öröm nézni.
A lényeg: A sötét anyag nem fog a rajongóknak csalódást okozni, de a nem rajongóknak is működhet guilty pleasure-ként.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.