Minden, ami stand-up

Pottyondy Edina: Mocskos nyelvvel feleselek

2022/01/28. - írta: Baski Sándor

pottyondy_edina.jpg

KOKAINOZÁS A MOMENTUMOS FAGYISÁTORBAN

- lehetne ez is a címe Pottyondy Edina stand-up előadásának, vagy az, hogy „Apakomplexus a YouTube-kommentek közt”, esetleg „Rakottkrumplizás a Kino moziban”, és egyik se lenne blikkes túlzás.

Néhány jó sztori persze önmagában még kevés. (Illetve a hazai stand-up szcénában pont hogy elég, annyira alacsonyan van a léc, de ez most mindegy.) Egy stand-up előadást ugyanúgy fel kell építeni, mint egy forgatókönyvet vagy regényt, el kell jutni A-ból B-be, vagy B-ből A-ba, a lényeg, hogy legyen átgondolt szerkezet, running gegek, oda-vissza utalások, kikacsintások, vagyis egy fő fonál, ami elég érdekes ahhoz, hogy fel lehessen fűzni rá egy 60-80 perces estet. A legnagyobbak képesek rá, hogy olyan természetesen hagyják el és vegyék fel újra ezt a fonalat, mintha nem egy utolsó levegővételig kiszámított kottát követnének, hanem csak spontán sztorizgatnának a haveroknak.

Ez az, amihez önmagában a tehetség sem elég, idő is kell hozzá, hogy fellépések tucatjain (százain) csiszolódjon közel tökéletesre az anyag, amit aztán egy-másfél év után fel lehet tenni a YouTube-ra, Netflixre, HBO-ra, Comedy Centralra, és lehet kezdeni összeállítani a következő estet a nulláról.

Pottyondy Edina először mint a Momentum elnökségi tagja tűnt fel a nyilvánosságban, de fél év után lemondott, és csak utána kezdett azon agyalni, hogy hogyan tovább. Érdekelte a stand-up, de nem akart nullkilométeresként (duma)színpadra állni, úgyhogy inkább indított egy YouTube-csatornát. A videós ventilálás annyira bejött neki, hogy ma már 150 ezer feliratkozója és videónként duplaannyi átlagos megtekintése van.

Egy kamerába beszélni vagy 50-100 néző előtt fellépni mégse ugyanaz a műfaj, úgyhogy egyáltalán nem volt kockázatmentes vállalkozás a YouTube safe space-ét élő fellépésekre cserélni. A „Mocskos nyelvvel feleselek” című előadásban papíron ugyanazt és ugyanúgy csinálja, mint a videóiban, vitriolosan monologizál, csak itt nem 15 percben, hanem több mint egy órában. (A „hagyományos” stand-up is nyilván egy monológ, de az előadás kisebb egységeit, a „biteket” általában élő fellépéseken kísérletezik ki, és csak utána lesz belőle külön special.)

A téma viszont sokkal személyesebb, afféle „így jöttem” stand-upot kapunk, gyerekkori traumákkal, a politikai villámkarrier iszonyúan szórakoztató összefoglalásával, de kiderül az is, hogy hogyan ismerte meg a leendő gyereke apját (itt jön képbe a rakott krumpli és a Kino mozi), az egyik legerősebb részben pedig a terhesség és szülés gyötrelmeibe avatja be a közönséget, olyan naturalizmussal, mint ahogy a férfi stand-uposok szokták a maszturbációs szokásaikat részletezni. (Párhuzamként adja magát a Baby Cobra című kiváló netflixes special, amit Ali Wong hét hónapos terhesen vett fel.) Pártunkkal és kormányunkkal a vártnál kevesebbet foglalkozik, úgyhogy aki epikus lölőzésekre számít, az csalódni fog, de cserébe nem kell állandóan cserélgetni a poénokat, ugyanilyen friss lesz az előadás egy év múlva is, amikor felkerül a Netflix-YouTube spektrum valamelyikére.

Pottyondy szarkazmusa működik élőben is, de nem köti gúzsba a poénkényszer, nincs csattanó minden mondat végén, és nem is hiányzik, mert előbb-utóbb az összes feldobott labdát leüti. Viccesebb az előadás, mint bármelyik videója, hála a tényleg zseniális sztoriknak (egy rutinosabb amerikai kolléga csak az apa-lány vonalra külön specialt húzna fel), és annak az őszinteségnek, amivel beleáll a személyes élményeibe (meg momentumos exkollégákba), de közben nem lehet az az élménye a nézőnek, hogy a fajsúlyos témák itt csak úgy el vannak viccelve.

Az előadásmódon még nyilván lehet csiszolni, levegősebbé tenni, több szünetet beiktatni, jobban reagálni a közönségre, hogy spontánabbnak hasson a produkció, de a rutin ezen segíteni fog.

Első stand-up előadásnak a „Mocskos nyelvvel feleselek” több mint impresszív, sőt nem csak úgy, hanem a hazai mezőny egészét nézve is. Ha Pottyondy tudja tartani ezt a tempót és szintet, akkor a határ a Bödőcs-Kőhalmi páros képviselte üvegplafon, csak hogy legyen egy képzavar is a végén.

>>> KÖVESS BENNÜNKET A FACEBOOKON IS! <<<

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://standup.blog.hu/api/trackback/id/tr5916844098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2022.01.28. 16:51:53

malacképű nímand

a nagy hohohorgász 2022.01.28. 19:57:53

@Magna cum laudeTigeri másztesz digrii: ha okos lennél tudhatnád hogy a művészet szubjektív... pont annyira volt objektív a malacfej mint a poszter ömlengése....
Amúgy szerintem már az is kérdéses hogy ez művészet-e.... Hallottad már Haumann Pétert stand upolni? nincs benne politika, nincs benne csúnya szó... na ahhoz képest kéne megítélni
süti beállítások módosítása