A Comedy Central április 1-jén 21 órától műsorra tűzi Bödőcs új stand-up estjét. Mi már láttuk, íme a dupla villámkritikánk. Szigorúak voltunk, de igazságosak.

A laikus azt gondolná, a Trump-éra valóságos témakánaánt hozott a humoristák számára, de azóta többen elmondták, az egyre szürreálisabb közélettel pont egyre nehezebb érvényesen viccelni. Némileg másképpen persze, de az aktuális hazai politikai és társadalmi viszonyok defektjeit mindig éleslátó humorral leleplező Bödőcs Tibor is mintha hasonló helyzetben lenne. Ami ugyanis akár csak öt-hat éve hibátlan karikatúra vagy abszurdig fokozott vicc lehetett volna, az most átlag napi hír. Az ingerküszöb tehát fentebb kúszott, a borotvaéles és tömör megfigyelések helyett pedig már elég egy-egy jól előadott szó (“Andi”) vagy gesztus (sliccigazítás és szájnyalogatás) köré építkezni. Bödőcs pedig önkéntelen csapdahelyzetbe kerül, hisz a szelepet kiengedni vágyó közönség akkor is röhög, ha az így elővezetett poénok önmagukban nem mindig ütnének. 

Az új önálló Bödőcs-est, a Kolera a Vackor csoportban másik szembetűnőbb sajátossága, hogy a közéleti blokk immár uralja a hetvenperces anyagot. Egy ennyire átpolitizált és hisztérikus légkörben mindez persze természetes kór- és kortünet (erre ő maga is reflektál a kiváló nyomozós hasonlattal), de a mennyiség növekedésével mintha épp a finomabb kacskaringókból és érzékeny megfigyelésekből lenne kevesebb (mint például a bibliai leágazók vagy a lakógyűlések / vízvezetékszerelők sajátos szóhasználata). Az új matérián ráadásul nemcsak a közbeszéd romlása hagyott - nyilván akaratlan - nyomot, de az is tisztán érződik, hogy Bödőcs egyébként folyamatosan gyártja a kontentet, és még könyveket is ír, azaz máshová is bőven becsatornázódnak az ötletei.

A néző persze elvárja, hogy a friss anyag menetrendszerűen érkezzen, és bármi is van, legyen új est. Ebben a tavaly novemberben rögzített előadásban így mintha szándékoltan olyan bitek maradtak volna csak, amelyek egyébként sem a mívesebb, jóval aprólékosabban kidolgozott írásokba, sem az aktuális fejleményekre direkten reagáló rövidebb videókba nem férnének be (lásd a pár napja feltöltött Ruszkik haza család méregerős tíz percét). A Kolera a Vackor csoportban így persze tíz- vagy húsz év múlva is érthető marad, de gyakran széttartóvá válik. Tematikai vezérfonalak, szépen tekeredő nagyobb sztorik és rafinált átszövések nélkül több rész is csak úgy lóg a levegőben, emiatt viszont a gyengébb vagy kevésbé kiforrott, még láthatóan nem eléggé ki- és bedolgozott részek csak még élesebben kiugranak (jó példa erre a szexről szóló bit).

Üde színfoltja ugyanakkor az anyagnak, hogy a falusi kocsma életképei helyett az előadó változó élethelyzetét önkéntelenül felmutatva jóval nagyobb hangsúlyt kapnak a családi sztorik és a már korábban is gyakran elővett apa alakja. Az egymástól markánsan eltérő világnézetek ütközése nemcsak remek poénforrás, de sokunk számára ismerős szituáció. Bödőcs pedig szeretetteljes humorral kezeli mindezt, ismét bizonyítva, hogy még mindig a magyar vidéki lét egyik legjobb krónikása. A Kolera a Vackor csoportban már csak emiatt sem fog komolyabb csalódást okozni a rajongóknak, hiszen hiába egyenetlenebb, kevésbé csiszolt és fókuszált estével rukkolt most elő, Bödőcs Tibor így is köröket ver a hazai mezőnyre. [Huber Zoltán]

Special. Ez az a standupügyi szakkifejezés, amit elég sokszor használtunk már itt az oldalon, de még nem definiáltuk. Pontos magyar megfelelője nincs, néha behelyettesítjük az előadással vagy az esttel, de az még sem ugyanez. A wiki szerint a special 1 és 2 óra közti anyag, amit a komikus túra közben rögzít egyetlen est során. Utóbbi állítást bárki megcáfolhatja, aki látott már akárcsak egy netflixes vagy HBO-s stand-up specialt is, a közönség soraiban ugyanis snittről snittre cserélődnek az arcok, azaz több előadás felvételeiből vágják össze a végső verziót. Ha a B-közönség jobban röhögött X-poénon, mint az A-közönség, akkor a B-t vágják be, az Y-poénnál meg az A-t, ha ott meg ők voltak a hangosabbak. A special másik fontos kritériuma, hogy a poénok egy része ugyan cserélődik a túra során, de a koncepciója, a magja, az alapszerkezete nem.

Ezért is izgalmas egy élőben már látott előadásnak megnézni a pár hónappal vagy akár egy egész évvel később rögzített verzióját, és lekövetni a poénok evolúcióját, hogy miként csiszolta (jó esetben) tökéletesre az egyes biteket a humorista, és miket hagyott ki végül.

A Kolera a Vackor csoportban ebből a szempontból igazi hungarikum. A tavaly novemberben, a Kongresszusi Központban rögzített előadás és az, amit ugyanezen a címen 2020. szeptember 23-án láttam a veresegyházi művelődési házban köszönőviszonyban sincs egymással. Járványozás, cilinénizés persze már akkor is volt, és az is kiderült, hogy Bödőcs tudatosan gyúrt rá a magánéleti szálra, de kiforratlannak és összeszedetlennek tűnt az anyag, ami a turné korai szakaszában még nem breakingnews-kategória, bőven elég, ha a special idejére összeáll minden.

Nem állt össze, ami a poénok fluktuációját tekintve nem is csoda. Aki nem látta korábban élőben az előadást, az is meg tudja állapítani, hogy melyek azok a bitek, amikbe hosszú munkaórákat ölt bele Bödőcs, és mik kerültek be viszonylag frissen. Előbbiek működnek, de az utóbbiak miatt érződik mégis ad-hocnak az előadás, amin nem segít az sem, hogy az est koncepciója sem világos - már ha nem a csapongás volt deklarált vezérelv.

Felesleges újra leírni, hogy Bödőcs világítótoronyként emelkedik a hazai mezőny fölé, mert ez továbbra sem változott, de épp ezért érvényes rá az, amit Louis CK új specialje kapcsán írtam: a legjobbakat csak saját maguk legjobb verziójához érdemes mérni. A Kolerában is vannak zseniális villanások, ígéretes a családi vonal felpimpelése (melyik másik magyar komikus mert eddig a szexuális életéről értekezni?), és Bödőcs az egyetlen, aki szavak nélkül képes megsemmisíteni a „Kicsit” (Chaplin üdvözletét küldi), de kár a koncepció kispórolásáért.

Bödőcs már eljutott a technikai tudásnak és a népszerűségnek arra a szintjére, hogy még a mérsékelten kidolgozott poénokat is el tudja adni, de ahogy az önjelölt járványügyi szakértők (és a standup-kritikusok) mondják: nem szabad hátradőlni. [Baski Sándor]

 >>> KÖVESS BENNÜNKET A FACEBOOKON IS! <<<