Pottyondy Edina második stand-up estje azzal kezdődik, hogy bejön a színpadra, és megfenyegeti a nézőket. Nem úgy, hogy Kövér Lászlónak öltözik, vagy elkezdi anyázni az első sorokban ülőket, hanem azzal, hogy belengeti, hogy egy félkész előadásért fizettünk teljes árat. Kipakolja maga mellé az A4-es…

Kovács András Péter „régen a futottak még kategóriába tartozott, de szépen kinőtte magát”, és ő az, aki „magáról beszél, de közben mirólunk”. Ezt nem én mondom, két ötvenes néző elemezte így a munkásságát a Nahát! című önálló estje után, amit a Városmajori Szabadtéri Színpadon adott elő. A…

A spoken word vajon mi? Ez az izgalmas műfajelméleti kérdés várt megválaszolásra John Waters budapesti fellépésén, és az előadás után is csak egy kicsivel lettünk okosabbak. Ami biztos, hogy a kategória létezik, Grammy-díjat is adnak érte, Waters meg is kapta már kétszer. A stand-up lényege a humor…

Sarah Silverman ötven felett is tökéletesen hozza az infantilis szabadszájú kiscsajt, aki valahogy a mikrofon elé szabadult, miközben a Grow Some Lips címen futó új anyag minden korábbinál kiérleltebb és összeszedettebb, miközben egy fokkal kevésbé konfrontatív és belemenős. Vagyis, ha úgy tetszik,…

A veterán önmarcangoló Marc Maron két évvel korábbi, Netflixen is hozzáférhető estjének címe tökéletesen foglalja össze a lényeget. Az End Times Fun a civilizáció elkerülhetetlennek tűnő végéből és a kollektív apátiából faragott vicceket, a finálé pedig egy nagyívű apokaliptikus víziót tárt elénk,…

A jó stand-up egy kicsit mindig feszegeti a műfaj határait, ennyiben tehát Mike Birbiglia mindenképp jó stand-upot csinál. Privát életéből építkező anyagait nyugodtan nevezhetnénk akár komikus elemekkel átszőtt monodrámáknak is, hiszen az egyes bitek mindig egy nagyobb ívű, dramaturgiailag is…

Háromféle stand-upos van (lehet, hogy több is, de ennyi biztos) – (1) aki el tudja mondani a jól megírt poénjait viccesen, (2) akinek az előadásmódja erősebb a poénjainál, (3) és akiben egyesül az előadóművész a viccmesélővel. A határok nem átjárhatatlanok, aki viccmesélőként kezdi, idővel és…

Nem véletlenül bukkant fel a Joker vonatkozó standupos jelenetében random open mic arcként pont Sam Morril, a harmincas évei közepén járó, a maró poénjait gyakran dörmögve/hadarva előadó New York-i komikus ugyanis éppen olyan neurotikus aurát sugároz, ahogyan azt Móricka is elképzeli. A humor pedig,…

Nincs az az előzetes tudás vagy YouTube-videó, ami felkészítheti az embert arra a brutális szózuhatagra, ami Henry Rollins laza két és fél órás szófosásán vár rá. Akinek persze mond valamit a név, azt nyilván nem éri váratlanul a tény, hogy hősünk színpadi jelenléte finoman szólva intenzív. A…

Legendákat általában nem azért néz meg az ember élőben, mert valami forradalmi újdonságra számít. A nyolcvankettőt taposó John Cleese sztorizgatós önálló estje is amolyan kollektív zarándoklat, vagyis a jegyvásárlás fő motivációja az volt, hogy vajon milyen élmény másfél órát egy légtérben lenni az…

Nyilván nem reprezentatív, de a bejutásra várva a sorban előttem és mögöttem is azon morfondíroztak a leendő nézőtársaim, milyen érdekes, hogy Russell Howard úgy számít húzónévnek, hogy tulajdonképp a netflixes cuccát leszámítva nem is nagyon láttak tőle semmit. A “fiatal” brit titánra valóban sokan…

  Andrew Schulz nagyjából azzal csinált szédítően gyors karriert, hogy látványosan tesz a közbeszédet egyre jobban fojtogató érzékenységre és politikai korrektségre. A YouTube-on komoly nézettséget generáló, egy-egy aktuális témára fókuszáló kirohanásaiban a politikai oldalakon átívelő mindenkori…