Sarah Silverman ötven felett is tökéletesen hozza az infantilis szabadszájú kiscsajt, aki valahogy a mikrofon elé szabadult, miközben a Grow Some Lips címen futó új anyag minden korábbinál kiérleltebb és összeszedettebb, miközben egy fokkal kevésbé konfrontatív és belemenős. Vagyis, ha úgy tetszik,…

Különös rejtély, miért épp Joe Listet hívták a szervezők Dark Comedy néven futó tematikus fesztiváljuk húzónevének, hiszen a stand-up amit művel egyáltalán nem morbid vagy sötét. Saját bevallása szerint List mindig abból dolgozik, ami valamiért feldühíti vagy kanossá teszi, munkamódszere pedig…

A veterán önmarcangoló Marc Maron két évvel korábbi, Netflixen is hozzáférhető estjének címe tökéletesen foglalja össze a lényeget. Az End Times Fun a civilizáció elkerülhetetlennek tűnő végéből és a kollektív apátiából faragott vicceket, a finálé pedig egy nagyívű apokaliptikus víziót tárt elénk,…

A jó stand-up egy kicsit mindig feszegeti a műfaj határait, ennyiben tehát Mike Birbiglia mindenképp jó stand-upot csinál. Privát életéből építkező anyagait nyugodtan nevezhetnénk akár komikus elemekkel átszőtt monodrámáknak is, hiszen az egyes bitek mindig egy nagyobb ívű, dramaturgiailag is…

“Oké, megvoltak a feketék, a zsidók, a bevándorlók, a nők, az öregek, a melegek, a transzneműek, a konzervatívok, a libsik…kit ekézzünk még?” - szegezte a kérdést nagyjából hetven perc után Mark Normand a közönségnek, akik aztán sorra kiabálták be a neveket Putyintól az angol királynőn át az…

Nem véletlenül bukkant fel a Joker vonatkozó standupos jelenetében random open mic arcként pont Sam Morril, a harmincas évei közepén járó, a maró poénjait gyakran dörmögve/hadarva előadó New York-i komikus ugyanis éppen olyan neurotikus aurát sugároz, ahogyan azt Móricka is elképzeli. A humor pedig,…

Nincs az az előzetes tudás vagy YouTube-videó, ami felkészítheti az embert arra a brutális szózuhatagra, ami Henry Rollins laza két és fél órás szófosásán vár rá. Akinek persze mond valamit a név, azt nyilván nem éri váratlanul a tény, hogy hősünk színpadi jelenléte finoman szólva intenzív. A…

Soha nem voltam még stadionos standupon, ezért amikor a lepattanó jegyek online piacán szembejött egy mérsékelt árfekvésű lehetőség, azonnal lecsaptam rá. Torontóban egyébként épp emiatt könnyű belőni, kik épp a legmenőbb komikusok, hiszen akit a helyi Papp Lászlóba raknak, az egyértelműen a csúcson…

Legendákat általában nem azért néz meg az ember élőben, mert valami forradalmi újdonságra számít. A nyolcvankettőt taposó John Cleese sztorizgatós önálló estje is amolyan kollektív zarándoklat, vagyis a jegyvásárlás fő motivációja az volt, hogy vajon milyen élmény másfél órát egy légtérben lenni az…

Nyilván nem reprezentatív, de a bejutásra várva a sorban előttem és mögöttem is azon morfondíroztak a leendő nézőtársaim, milyen érdekes, hogy Russell Howard úgy számít húzónévnek, hogy tulajdonképp a netflixes cuccát leszámítva nem is nagyon láttak tőle semmit. A “fiatal” brit titánra valóban sokan…

  Andrew Schulz nagyjából azzal csinált szédítően gyors karriert, hogy látványosan tesz a közbeszédet egyre jobban fojtogató érzékenységre és politikai korrektségre. A YouTube-on komoly nézettséget generáló, egy-egy aktuális témára fókuszáló kirohanásaiban a politikai oldalakon átívelő mindenkori…

  Torontóban hagyományosan erős a stand-up szcéna (csak három random név: John Candy, Catherine O'Hara, Jim Carrey), ami egyúttal azt is jelenti, hogy a másod- és harmadvonal is tele van izgalmas arcokkal. Sőt, gyakran éppen ők, a még feltörekvők vagy már soha nem befutók szolgálnak igazi…