Minden, ami stand-up

Louis C.K. Rómában (is)

2023/01/27. - írta: Baski Sándor

louis_ck1.jpg


Louis C.K. a Madison Square Gardenben lép fel 18 ezer ember előtt január 28-án, szombat este (magyar idő szerint vasárnap hajnali fél kettőkor), és potom 25 dollárért élőben lehet streamelni a weboldalán, ahol utána még két hétig lesz elérhető a közvetítés felvétele.

Szerencsére meg tudom válaszolni azt a kérdést, hogy érdemes-e megnézni, mert tavaly júniusban láttam ezt az előadást (pontosabban ennek az előadásnak a júniusi állapotú verzióját) Rómában. A rövid válasz az, hogy igen.

A hosszabb is ugyanez. A legutóbbi specialjéről, a Sorryról azt írtam ugyanitt napra pontosan egy évvel ezelőtt, hogy a „’régi’, kötéltáncos CK helyett ez a mostani mintha egyelőre megelégedne azzal, hogy a közönsége visszafogadta, hogy újra több ezer ember előtt léphet fel, és ezt a kegyelmi állapotot nem akarja kockáztatni”, de az előadás „záró blokkja, ahol levezeti, hogy miért jó a halál meg a genderfluiditás, és összehasonlítja a régi melegeket a mostaniakkal, nyomokban már a ’régi’ Louie-t tartalmazza, úgyhogy van remény az igazi visszatérésre.”

Tovább Szólj hozzá!

Az ember, aki zsidó, nagy betűvel

2022/11/16. - írta: Baski Sándor

Ari Shaffir: JEW

ari_shaffir.jpg

Az amerikai stand-up szcénában vannak A-kategóriás komikusok, és olyanok is, akik nem töltenek meg arénákat, de a szakmán belül komoly tekintélyük van (ők az ún. „comic’s comic”), mint Doug Stanhope, Colin Quinn vagy Dave Attell. És van egy harmadik típus, a green roomok fenegyereke, aki mindenhol ott van, akit mindenki ismer, és akiről minden kollégának van egy őrült anekdotája. A közönség sem a stand-upja, hanem a különféle podcastes fellépései miatt szereti, ahol üzembiztosan hozza ugyanazt a maverick energiát. Ilyen volt Bert Kreischer is, amíg szintet nem lépett, és ilyen Ari Shaffir, aki most végre csinált egy említésre méltó specialt.

Shaffirről két dolgot érdemes tudni. Egyrészt imádja szabotálni a saját karrierjét, vagy úgy, hogy eltűnik hónapokra egy harmadik világbeli országba turistáskodni, vagy úgy, hogy a Twitteren száll bele a halott Kobe Bryantbe, amiért kis híján meglincselik. A másik feltűnő ismertetőjele, hogy zsidó. Ezzel nyilván nem számít rózsaszín unikornisnak a szórakoztatóiparban, de ő is így határozza magát, és a stand-upos buborékjában is ő a nagybetűs zsidó, aki nem sértődik meg, ha ezzel poénkodnak a kollégái / haverjai. A téma a korábbi három specialjében is előkerült szórványosan, de a legújabbnak ez a fő és egyetlen vezérfonala, ahogy az egy bonyolult dedukciós eljárással kikövetkeztethető a címből is.

Tovább 1 komment

Végre kiderült, milyen filmet forgat valaki a szexbotránya után

2022/11/10. - írta: Huber Zoltán

Louis C.K.: Fourth of July

fourth_of_july.jpg

Hatalmasat fordult a világ, mióta Louis C.K. sztárokkal megpakolt 2017-es nagyjátékfilmjét személyesen a torontói filmfesztivál igazgatója konferálta fel, a közönség pedig állva tapsolta a színpadra lépő komikust. Az I Love You, Daddy fekete-fehér tragikomédiáját a világpremier után néhány héttel kirobbanó szexbotrány gyakorlatilag nyomtalanul elsöpörte, C.K. hollywoodi karrierjével egyetemben. Ezek után akár pozitív fejleményként is felfogható, hogy két héten keresztül és napi egy vetítéssel ugyan, de akadt azért Torontóban egy mozi, ahol C.K. legújabb filmjét műsorra tűzték.

Aki az elmúlt évek valamiféle számvetését vagy szerzői kommentárját várná a Fourth of July családi melodrámájától, csalódni fog. Ha nagyon akarjuk persze, a vidéki családjával szembenéző New York-i zongorista személyes megváltástörténetébe belelátható valamiféle aktuális alkotói vágyálom. A szabadszájú alkesz maine-i rokonság folyamatosan beszólogat és szívatja hősünket, aki aztán mindenkit elküld a fenébe. A címbeli ünnep végére a feloldhatatlannak látszó ellentétek ellenére mégis kölcsönösen elfogadják a másikat. 

Tovább Szólj hozzá!

Torontóból jelentjük - Joe List a Dark Comedy Fesztiválon

2022/10/26. - írta: Huber Zoltán

joe-list.jpg

Különös rejtély, miért épp Joe Listet hívták a szervezők Dark Comedy néven futó tematikus fesztiváljuk húzónevének, hiszen a stand-up amit művel egyáltalán nem morbid vagy sötét. Saját bevallása szerint List mindig abból dolgozik, ami valamiért feldühíti vagy kanossá teszi, munkamódszere pedig annyiból áll, hogy az így szelektált élethelyzetekből megpróbálja a lehető legtöbb poént kifacsarni. A bitjei épp ettől különlegesek, hiszen List gyakran egészen részletgazdagon vázolja még a legapróbb szituációkat is, majd egy-egy újabb megjegyzéssel remekül eszkalálja azokat. Aki kíváncsi, hogy működik mindez a gyakorlatban, a 2020-as I hate myself bő tíz perces repülős blokkja remek bevezető List munkásságába. (Listet a magyar közönség is láthatta már, mert Louis CK első budapesti fellépésén ő volt az egyik felszopóember - a szerk.)

Tovább Szólj hozzá!

Marc Maron cím nélküli estje

2022/10/26. - írta: Huber Zoltán

marc_maron.jpg

A veterán önmarcangoló Marc Maron két évvel korábbi, Netflixen is hozzáférhető estjének címe tökéletesen foglalja össze a lényeget. Az End Times Fun a civilizáció elkerülhetetlennek tűnő végéből és a kollektív apátiából faragott vicceket, a finálé pedig egy nagyívű apokaliptikus víziót tárt elénk, Jézus és Vasember második eljövetelével (és egy felláció erős képével, amit inkább törölnénk a memóriánkból). Az új anyag tovább halad ezen a nihilista vonalon, de Maron egy fokkal komolyabbra veszi, és kiábrándultabb a jövőnket illetően. Ironikus túlzásai egyre közelebb kerülnek a hétköznapi valóságunkhoz, amiről persze nemcsak ő tehet.

Maron ezúttal is többször érinti a klímaváltozást (“amit egy svéd tinédzserre hagytunk, oldja meg helyettünk…hát sok sikert”), illetve az Egyesült Államok egyre súlyosabb megosztottságát. Visszatérő poénja, hogy a fanatikus jobbosok hamarosan kézhez kapják az egyenruhát és masírozva jönnek az olyan másképp gondolkodókért, mint például ő. Ebben a kontextusban Soros György is többször előkerül, Maron töredelmesen bevallja például, a csekk amit a világot titokban irányító milliárdostól kap, remekül mutat bekeretezve (igaz, ő rögtön kápére váltotta). Borzongató, hogy már ez a bit sem áll túlságosan távol egyes politikusok valós narratívájától. A QAnon-zagyvából pedig elég csak idéznie, nincs az a stand-upos, aki ennyire abszurd biteket tudna kitalálni.

Tovább Szólj hozzá!

Torontóból jelentjük - Mike Birbiglia: The Old Man and The Pool

2022/10/26. - írta: Huber Zoltán

mike_birbiglia.jpg

A jó stand-up egy kicsit mindig feszegeti a műfaj határait, ennyiben tehát Mike Birbiglia mindenképp jó stand-upot csinál. Privát életéből építkező anyagait nyugodtan nevezhetnénk akár komikus elemekkel átszőtt monodrámáknak is, hiszen az egyes bitek mindig egy nagyobb ívű, dramaturgiailag is aprólékosan kidolgozott történet részei. Az egyes epizódok nemcsak szervesen egymásra épülnek és kerülnek mindig más fénytörésbe az est végére, de Birbiglia előszeretettel nyúl látványos színpadi megoldásokhoz. Legnagyobb erőssége mégis a hirtelen hangnemváltás képessége, hiszen egy röhögés után pillanatok alatt képes megfagyasztani a levegőt, majd a beálló drámai komolyságot egy-egy jól irányzott poénnal oldja.

Tovább Szólj hozzá!

Mark Normand élőben

2022/10/26. - írta: Huber Zoltán

mark_normand.jpg

“Oké, megvoltak a feketék, a zsidók, a bevándorlók, a nők, az öregek, a melegek, a transzneműek, a konzervatívok, a libsik…kit ekézzünk még?” - szegezte a kérdést nagyjából hetven perc után Mark Normand a közönségnek, akik aztán sorra kiabálták be a neveket Putyintól az angol királynőn át az errefelé elmaradhatatlan Justin Trudeau-ig. Normand pedig sorra lecsapta a feldobott labdákat, ízelítőt adva abból, miért számít az egyik legerősebb poéngyárosnak a kortárs amerikai stand-up sűrű mezőnyében.

A remek improvizációs készség nyilván nem a semmiből jön, a New York-i Normand számos stand-upos kollégájához hasonlóan szintén nehézsúlyú podcaster. A nagyjából nyolcvan perces új műsora is olyan, mint egy random beszélgetés, ahol mindenféle aktuális témák és személyes sztorik kerülnek szóba, ő pedig egy-két jól irányzott egysorossal üti le őket. Normand poénjai egyszerre élesek és találóak, azaz képesek kifordítani vagy a maguk abszurditásában láttatni olyan komplex problémákat is, mint a rasszizmus vagy a homofóbia kérdései. A felvezetései általában takarékosak, a lezárásai villámgyorsak, de gyakran él a fokozás eszközével is.

Tovább Szólj hozzá!

Rainer-Micsinyei Nóra: Innen szép nyerni

2022/07/26. - írta: Baski Sándor

rainer.jpg

Háromféle stand-upos van (lehet, hogy több is, de ennyi biztos) – (1) aki el tudja mondani a jól megírt poénjait viccesen, (2) akinek az előadásmódja erősebb a poénjainál, (3) és akiben egyesül az előadóművész a viccmesélővel. A határok nem átjárhatatlanok, aki viccmesélőként kezdi, idővel és rutinnal a színpadi jelenlétét is felhozhatja hasonló szintre.

Természetesen a harmadik az ideális állapot, de az első is egy viszonylag tiszta helyzet: a stand-upos kialakítja a saját stílusát, és ezeken a kereteken belül megdolgozik minden egyes poénért. A második opciónak viszont komolyabb kockázatai és mellékhatásai is lehetnek. Aki született performerként tudja, hogyan kell egy-egy gesztussal eladni a gyengébb poénokat is, az könnyen elkényelmesedhet. Minek strapálja magát a tartalommal, ha a stílussal és a formával is uralja a közönséget? (Ugyanezekre a bejáratott gesztusokra építenek a lakossági sitcomok is, a második évadtól a színészeknek már ki sem kell nyitniuk a szájukat ahhoz, hogy dőljön a konzervkacaj, elég az ismerős pózokba vágni magukat.)

Tovább Szólj hozzá!

Sam Morril cím nélküli estje

2022/06/29. - írta: Huber Zoltán

Torontóból jelentjük

sam_morril.jpg

Nem véletlenül bukkant fel a Joker vonatkozó standupos jelenetében random open mic arcként pont Sam Morril, a harmincas évei közepén járó, a maró poénjait gyakran dörmögve/hadarva előadó New York-i komikus ugyanis éppen olyan neurotikus aurát sugároz, ahogyan azt Móricka is elképzeli. A humor pedig, amit művel, nagyjából a személyes megfigyelésekből építkező “observational” vonal, de ez nála rövidebb és gyakran egészen esetlegesen kacskaringózó biteket jelent. Ezeket pedig általában mesteri tömörséggel (és néha imádnivaló kegyetlenséggel) csapdossa le, amiben nyilván a podcaster-rutinja is visszaköszön

Tovább Szólj hozzá!

Ahol tényleg súlya van a szónak

2022/06/29. - írta: Huber Zoltán

Henry Rollins: Good to See you Torontóban

henry-rollins-2016.jpg
Nincs az az előzetes tudás vagy YouTube-videó, ami felkészítheti az embert arra a brutális szózuhatagra, ami Henry Rollins laza két és fél órás szófosásán vár rá. Akinek persze mond valamit a név, azt nyilván nem éri váratlanul a tény, hogy hősünk színpadi jelenléte finoman szólva intenzív. A hatvanegyediket taposó Rollins kedélyesen sztorizgat, de olyan tempóban és energiaszinten, hogy az este végén úgy érezhetjük, átrobogott rajtunk egy több tonnás szóvonat. Lehet szeretni vagy épp utálni az ilyesmit, de ez az izzás tényleg nem hagy érintetlenül senkit.

Tovább Szólj hozzá!

A stadionban sem nyílt ki az a bizonyos pofonláda

2022/06/22. - írta: Huber Zoltán

Chris Rock: Ego Death World Tour

chris-rock-2022-tour.jpg

Soha nem voltam még stadionos standupon, ezért amikor a lepattanó jegyek online piacán szembejött egy mérsékelt árfekvésű lehetőség, azonnal lecsaptam rá. Torontóban egyébként épp emiatt könnyű belőni, kik épp a legmenőbb komikusok, hiszen akit a helyi Papp Lászlóba raknak, az egyértelműen a csúcson van. Nemrég Ricky Gervais töltötte meg a majdnem húszezres arénát, ősszel John Mulaney, Trevor Noah meg Kevin Hart fogja, augusztus végén meg Bill Burr jön, aki olyan gyorsan lett sold out, hogy rögtön másnap behúz majd ugyanitt egy második (!) estet. Chris Rock ugyan nem lett telt házas és a second hand jegyek árai se szöktek az égbe, de egyértelműen A-liga, hisz bőven kinőtte a helyi B-hokicsapat kábé harmadnyi tornacsarnokát (amit nem mellesleg néhány hete Hasan Minhaj négyszer (!!) töltött meg, szóval vele meg alaposan alálőttek a szervezők).

Rock estjének fő kérdése persze nyilván az volt, esik-e majd szó a Pofonról. Naná, a „Jó estét…jól vagyok” beköszönés rögtön megadta az alaphangot, de aztán némileg meglepő módon a Téma nem is nagyon kerül elő többet. Mindez persze érhető, az anyag érezhetően sokáig érlelődött és már kész volt a Pofon előtt, mégis izgalmas lett volna legalább érinteni, hiszen a közel másfél óra első etapjában egyébként is a közéleti vonal dominált. Rock a tőle megszokott stílusban, imponáló józansággal és éleslátással ekézte a túltolt antirasszizmust, a hópihéket, a társadalmi megosztottságot és úgy általában a világban uralkodó idiotizmust. Sőt, az általam hallott eddigi legjobb Covid-megfejtést is ő prezentálja azzal, hogy mércének az AIDS hatását használta. A tanulsággal pedig, hogy ez a pandémia csak azt mutatja meg, mennyire nem tudunk együttműködni, sajnos nehéz vitatkozni.  

Tovább Szólj hozzá!

Az ég kék, a fű zöld, Gervais gonoszkodik

2022/05/27. - írta: Baski Sándor

Ricky Gervais: Supernature

ricky_gervais.jpg

Két héttel ezelőtt frissítette a Netflix a munkahelyi kultúrájával kapcsolatos irányelveit. Bekerült egy új passzus, mi szerint támogatják a művészi önkifejezést, a tartalmakkal különböző nézői ízléseket szolgálnak ki, és hagyják, hogy a néző döntse el, mit tart helyénvalónak, ahelyett, hogy a Netflix cenzúrázzon bizonyos alkotókat vagy véleményeket. A cég a sokszínűséget támogatja, még úgy is, ha bizonyos tartalmak saját személyes értékeikkel mennek szembe. Az alkalmazottaknak így aztán fel kell készülniük rá, hogy olyan műsorokon is dolgozniuk kell, amelyeket esetleg károsnak érzékelnek. A megoldás?

„Ha úgy érzed, nem tudod támogatni kiterjedt tartalomkínálatunkat, akkor lehet, hogy nem a Netflix a te helyed.”

A frissítés jó eséllyel megelőző céllal született. Dave Chapelle utolsó netflixes stand-upja, a The Closer (Az utolsó fejezet) tavaly októberben jó nagy online felhorgadást keltett, több szervezet is követelte az eltávolítását a platformról, és sejthető volt, hogy Ricky Gervais új estjének premierje hasonló fogadtatásban részesül. Egy kisebb kaliberű humorista estében valószínűleg csattogna a vágóolló rendesen, de a Mögöttem az élettel (After Life) a Netflixnek 100 millió nézőt szállító Gervais-t nem lehet becsicskítani. És ahogy Chapelle, úgy Gervais kitiltását sem indokolná semmilyen gazdasági racionalitás.

Tovább Szólj hozzá!

Christina P: Mom Genes – Kőkemény magyarozás a Netflixen

2022/05/18. - írta: Baski Sándor

christina_p.jpg

Aki ott volt három éve Tom Segura újpesti fellépésén (vagy csak elolvasta a Wikipedia-oldalát), azt tudhatja, hogy magyar apósa van, akiről a hazai közönség kedvéért meg is emlékezett pár poén erejéig. A felesége, Christina Pazsitzky is stand-upos, és a háttérben meghúzódó magyar szál az ő új netflixes specialjében még hangsúlyosabb. De nem csak ezért érdemes megnézni.

Segurához hasonlóan Pazsitzky sem tegnap kezdte, hanem nagyjából 20 éve, 2012 óta pedig közös, videós podcastet is visznek a férjével. A duójuk elvileg működhetne tűz és víz alapon is, de persze nagyon is hasonló a humoruk. Pazsitzky sem szeret finomkodni, szereti zavarba hozni a közönséget, sőt talán még merészebben is nyúl a kényesebb témákhoz.

2017-ben jött ki az első netflixes specialje (Mother Inferior), amiben az akkor másfél éves fiáról, az anyaságról, a szüleiről és a saját gyerekkoráról mesélt. A mostani Mom Genesben papíron ugyanaz a menetrend, mégis szintlépés történik. Erősebb a koncepció, átgondoltabb a szerkezet, és még kíméletlenebbek a poénok.

Tovább Szólj hozzá!

Egy levegőt szívni az emberrel, aki hülyén járt

2022/05/04. - írta: Huber Zoltán

John Cleese: An Evening of Exceptional Silliness Torontóban

john_cleese.jpg

Legendákat általában nem azért néz meg az ember élőben, mert valami forradalmi újdonságra számít. A nyolcvankettőt taposó John Cleese sztorizgatós önálló estje is amolyan kollektív zarándoklat, vagyis a jegyvásárlás fő motivációja az volt, hogy vajon milyen élmény másfél órát egy légtérben lenni az emberrel, aki részese volt a Monty Pythonnak, megalkotta a Waczak szállót, és még néhány olyan apróságot, mint mondjuk a Hal neve Wanda. A kedélyesen integetve színpadra sétáló Cleese pedig a közepére állított elegáns székre csüccsenve pontosan úgy viselkedett, mint a sokat tapasztalt poéngyáros nagypapa, akit az unokái jöttek meglátogatni.  

Tovább Szólj hozzá!

Amilyen infláció folyik itt, ebben a rendszerben

2022/04/29. - írta: Huber Zoltán

Russell Howard: Respite Torontóban

russell_howard.jpg

Nyilván nem reprezentatív, de a bejutásra várva a sorban előttem és mögöttem is azon morfondíroztak a leendő nézőtársaim, milyen érdekes, hogy Russell Howard úgy számít húzónévnek, hogy tulajdonképp a netflixes cuccát leszámítva nem is nagyon láttak tőle semmit. A “fiatal” brit titánra valóban sokan voltak kíváncsiak az új turné torontói állomásán, a hétórás előadás után gyorsan be kellett rakni egy kilencest, de így is mindkettő gyorsan teltházas lett, még 2019-ben. Kifelé araszolva így azon morfondíroztak körülöttem, hogy a Respite címen futó bő nyolcvan percre egyértelműen megérte majdnem három évet várni.

A remek energiákról rögtön a szokásosnál izgalmasabb, az aznapi második fellépés ellenére (vagy éppen azért) iszonyatosan pörgő dán (!) belemegítőember gondoskodott. A kanadai közönség kegyeit persze könnyű elnyerni, rendkívül taktikus emberünk a turnéjuk korábbi amerikai állomásairól hozott példákat, mennyire hülyék tudnak lenni a határ túloldalán. A színpadra piros-fehér pólóban berobbanó Howard remek érzékkel szintén ezen a vonalon lódult neki, hogy aztán Joe Biden és Boris Johnson ekézése után bevigyen egy-két nagyon elegáns fricskát Justin Trudeau-nak is. Na és persze néhány sokkal keményebbet Putyinnak.

Tovább Szólj hozzá!

Bödőcs Tibor: Kolera a Vackor csoportban

2022/04/01. - írta: Dumán túl

Duplakritika

bodocs_tibor.jpg

A Comedy Central április 1-jén 21 órától műsorra tűzi Bödőcs új stand-up estjét. Mi már láttuk, íme a dupla villámkritikánk. Szigorúak voltunk, de igazságosak.

A laikus azt gondolná, a Trump-éra valóságos témakánaánt hozott a humoristák számára, de azóta többen elmondták, az egyre szürreálisabb közélettel pont egyre nehezebb érvényesen viccelni. Némileg másképpen persze, de az aktuális hazai politikai és társadalmi viszonyok defektjeit mindig éleslátó humorral leleplező Bödőcs Tibor is mintha hasonló helyzetben lenne. Ami ugyanis akár csak öt-hat éve hibátlan karikatúra vagy abszurdig fokozott vicc lehetett volna, az most átlag napi hír. Az ingerküszöb tehát fentebb kúszott, a borotvaéles és tömör megfigyelések helyett pedig már elég egy-egy jól előadott szó (“Andi”) vagy gesztus (sliccigazítás és szájnyalogatás) köré építkezni. Bödőcs pedig önkéntelen csapdahelyzetbe kerül, hisz a szelepet kiengedni vágyó közönség akkor is röhög, ha az így elővezetett poénok önmagukban nem mindig ütnének. 

Az új önálló Bödőcs-est, a Kolera a Vackor csoportban másik szembetűnőbb sajátossága, hogy a közéleti blokk immár uralja a hetvenperces anyagot. Egy ennyire átpolitizált és hisztérikus légkörben mindez persze természetes kór- és kortünet (erre ő maga is reflektál a kiváló nyomozós hasonlattal), de a mennyiség növekedésével mintha épp a finomabb kacskaringókból és érzékeny megfigyelésekből lenne kevesebb (mint például a bibliai leágazók vagy a lakógyűlések / vízvezetékszerelők sajátos szóhasználata). Az új matérián ráadásul nemcsak a közbeszéd romlása hagyott - nyilván akaratlan - nyomot, de az is tisztán érződik, hogy Bödőcs egyébként folyamatosan gyártja a kontentet, és még könyveket is ír, azaz máshová is bőven becsatornázódnak az ötletei.

Tovább 20 komment

Egy csicskalángos nyomában

2022/03/28. - írta: Baski Sándor

#minekmentoda

chris-rock-1024x802.jpg

Halál, pedofília, betegség, abortusz, vallás, háború. Ezek közül melyik a vicces? Egyik sem, sőt önmagában semmi nem vicces, a humorista a vicces (jó esetben), aki képes úgy egymás mellé tenni a szavakat vagy a gesztusokat a megfelelő időben és helyen, hogy végül a tragédia is feloldódik a humorban. Aki megfellebbezhetetlenül kinyilvánítja, hogy bizonyos témákkal kapcsolatban nem lehet viccelni (és véletlenül pont azokkal nem, amik őt személyesen is érintik), az a műfaj lényegét sem érti.    

A jó / rossz hír az, hogy bármivel lehet viccelni, legfeljebb nem nevet a közönség, és akkor a humorista elgondolkozhat azon, hogy mit rontott el. A következő alkalommal próbálkozhat szócserével, hangsúly- vagy nézőpontváltással, és ha sehogy sem jön össze a nevetés, akkor a pályamódosítással.

Tovább Szólj hozzá!

A politikai inkorrektség koronázatlan királya a woke fellegvárában

2022/03/11. - írta: Huber Zoltán

Andrew Schulz: The Infamous Tour Torontóban

andrew-schulz1.jpg 

Andrew Schulz nagyjából azzal csinált szédítően gyors karriert, hogy látványosan tesz a közbeszédet egyre jobban fojtogató érzékenységre és politikai korrektségre. A YouTube-on komoly nézettséget generáló, egy-egy aktuális témára fókuszáló kirohanásaiban a politikai oldalakon átívelő mindenkori képmutatást és az ostobaságot leplezi le kíméletlenül, miközben elképesztő sűrűségben szórja a poénokat. A siker nem is váratott sokáig magára, a Netflix Save America címen négy monológját tette elérhetővé, Schulz pedig a standup mellett sikeres podcasteket is csinál. Ezekben azonban korántsem olyan fókuszált és éles, inkább egy szókimondó reggeli rádióműsor túlpörgő húzónevére emlékeztet. Az új önálló anyag torontói állomása előtt a fő kérdés így leginkább az volt, élőben most melyik vonal lesz a hangsúlyos. 

Tovább 2 komment

Tig Notaro: „Jó estét, helló, rákos vagyok.”

2022/02/21. - írta: Dumán túl

 tig_notaro.jpg

 Notaro stand-up comedyje humorral győzi le a tragédiát.

„Jó estét, helló, rákos vagyok.” Tig Notaro 2012-es lemeze a stand-up komédia történetének egyik legerősebb mondatával nyit, és noha a Grammy-díjra jelölt Live témái közel sem tűnnek humorosnak, Notaro önterápiás anyaga minden gyomorba vágó tragédiája ellenére is meghökkentően kacagtató. A mindig saját életéből merítő Notaro ugyan már 2011-es első lemezén (Good One) is érintett olyan műfajidegen témákat, mint a szexuális zaklatás vagy a családon belüli molesztálás, a Live egy órájában azonban sokkal koncentráltabb formában teszi katartikusan viccessé életének legszomorúbb időszakát. Notaro édesanyja halála és egy nehéz szakítás depressziója mellett a lemez jelentős részében kétoldali mellrákjáról beszél, úgy, ahogy csak ő tud. Tömör, monoton, rezignált hanghordozással, visszafogottan. Notaro nehéz témái ellenére sem lesz teátrális, távolságtartó előadásmódja, idézőjeles zárkózottsága lefegyverzően ellentmondásos: megfoghatatlan faarccal és fahanggal mesél félelemről és csalódásról, miközben megfigyeléseken alapuló humora és zavarba ejtő intimitása lassan nézői-hallgatói bőre alá kúszik.

Tovább Szólj hozzá!

Megvilágosodás egy New York-i pincében

2022/02/17. - írta: Baski Sándor

Aziz Ansari: Nightclub Comedian

aziz_ansari.JPG

Aziz Ansarinak jót tett, hogy majdnem elkaszálták a karrierjét. A metoo évében, 2018-ban őt is megvádolták, pár hónapra el is tűnt, majd a Netflix illetékesei is belátták, hogy alaptalanok a vádak, úgyhogy Ansari következő specialjét is ők mutatták be. A Spike Jonze által rendezett Right Now-ban egy fokkal komolyabbra és személyesebbre vette a hangvételt, amit a közelikre fókuszáló, 16 mm-es fényképezéssel is megpróbáltak kihangsúlyozni. Ansari korábban a túlmozgásos, géppuskaszájú geek imázsával lett népszerű, a magánélete mellett a filmekhez és a popkultúrához (és Kanye Westhez meg R. Kellyhez) való viszonyát is boncolgatta, de ezek a témák fokozatosan visszaszorultak, és az előadásmódja se hasonlított már egy bekokainozott MLM-ügynökére.

A január végén bemutatott új netflixes anyaga (Nightclub Comedian) még látványosabban jelzi, hogy imázsváltáson dolgozik éppen. Az alig 30 perces special jeligéje, hogy „vissza a gyökerekhez”, mert abban a kultikus Comedy Cellarban lép fel, ahol annak idején a pályáját kezdte, ráadásul a műsor elején megjelenő felirat szerint a nézők nem is tudnak az érkezéséről, vagyis a hazai pálya előnyét sem élvezheti.

Tovább Szólj hozzá!

Amikor dadog a stand-upos

2022/02/09. - írta: Huber Zoltán

 joze_piranhian.jpg

Torontóban hagyományosan erős a stand-up szcéna (csak három random név: John Candy, Catherine O'Hara, Jim Carrey), ami egyúttal azt is jelenti, hogy a másod- és harmadvonal is tele van izgalmas arcokkal. Sőt, gyakran éppen ők, a még feltörekvők vagy már soha nem befutók szolgálnak igazi meglepetésekkel, random nappalikban, fodrászatokban vagy tetőkön tartott intim esteken röhögtem már sírva hatvanas háziasszony vagy kiugrott filozófus elképesztően erős tíz percén. Aztán megjelent a mikrofon mögött Joze Piranian, aki tényleg olyasmit csinál, amit senki más.

Tovább Szólj hozzá!

Ők hozzák el Budapestre a stand-up mestereit

2022/01/28. - írta: teszár

Interjú Osváth Gáborral, a Boddah egyik alapítójával

osvath_gabor.jpg

A Boddah-nak köszönhetjük, hogy a 2010-es években a stand-up műfaj olyan kiválóságai jutottak el Budapestre, mint Louis CK, Bill Burr, Eddie Izzard, Jim Jefferies,Tom Segura, Jim Gaffigan, Anthony Jeselnik, Iliza Shlesinger vagy Daniel Sloss. A cég egyik alapítóját, Osváth Gábort a szervezés hátteréről kérdeztük.

Ha jól tudom, a Boddah fő profilja az alapításkor teljesen más volt. Hogyan csöppentetek bele a stand-up comedy fellépések szervezésének világába?

A Boddah egy filmes cég a mai napig. 2013 körül merült fel bennem és két nagyon jó barátomban (Szimler Bálint, Rév Marcell), hogy csinálni kéne egy közös céget. Ennek akkor az volt az apropója, hogy a Balaton Method című közös filmünknek létre akartunk hozni egy saját otthont. Nekem akkor már volt egy Filmfabriq nevű saját vállalkozásom, de azóta is párhuzamosan fut ez a két cég. Mindkettőnek más a profilja: a Boddah felel a kísérletibb jellegű szerzői filmekért, animációkért, és itt Bálint és Marci ízlése is dominál; a Filmfabriq pedig egy nagyobb céggé kezdi kinőni magát, ahol a mainstream és szerzői filmek szerintem jól megférnek (csak a 2021-es évet nézve is jól illusztrálja mindezt, hogy a Nagykarácsonyt és a Tobi színeit is mi csináltuk).

Tovább Szólj hozzá!

Pottyondy Edina: Mocskos nyelvvel feleselek

2022/01/28. - írta: Baski Sándor

pottyondy_edina.jpg

KOKAINOZÁS A MOMENTUMOS FAGYISÁTORBAN

- lehetne ez is a címe Pottyondy Edina stand-up előadásának, vagy az, hogy „Apakomplexus a YouTube-kommentek közt”, esetleg „Rakottkrumplizás a Kino moziban”, és egyik se lenne blikkes túlzás.

Néhány jó sztori persze önmagában még kevés. (Illetve a hazai stand-up szcénában pont hogy elég, annyira alacsonyan van a léc, de ez most mindegy.) Egy stand-up előadást ugyanúgy fel kell építeni, mint egy forgatókönyvet vagy regényt, el kell jutni A-ból B-be, vagy B-ből A-ba, a lényeg, hogy legyen átgondolt szerkezet, running gegek, oda-vissza utalások, kikacsintások, vagyis egy fő fonál, ami elég érdekes ahhoz, hogy fel lehessen fűzni rá egy 60-80 perces estet. A legnagyobbak képesek rá, hogy olyan természetesen hagyják el és vegyék fel újra ezt a fonalat, mintha nem egy utolsó levegővételig kiszámított kottát követnének, hanem csak spontán sztorizgatnának a haveroknak.

Tovább 3 komment

Jimmy Carr: A sötét anyag

2022/01/28. - írta: Baski Sándor

jimmy_carr.jpg

Még karácsonykor került fel a Netflixre az új Carr-special, amiről túl hosszan nem érdemes értekezni, mert pont ugyanazt hozza, amit a korábbi estjeiben. Az első teaser alapján, amiben az oltáselleneseknek szólt be, még arra is lehetett következtetni, hogy most lesz egy vagy több vezérfonál, és tényleg van egy aktualitásokkal foglalkozó rövid blokk, de utána a szokásos viccmesélés jön.

Aki szereti Carr humorát, az persze pont ezekért a hol nagyon tapló, hol polgárpukkasztó (és tapló) poénokért szereti, és róla a legkevésbé se lehet elmondani, hogy a Netflix kedvéért visszafogná magát, sőt, most egy olyan blokkal zár, ahol direkt „karriergyilkos” vicceket sorol. Az, hogy előre bejelenti, hogy durvábbnál is durvább poénok jönnek, mintha egy kihívást teljesítene, papíron jó védőháló, de a gyakorlatban egy holokausztvicc, akkor is holokausztvicc, ha kreatívan van bekeretezve.

Tovább Szólj hozzá!

Louis CK: Sorry

2022/01/27. - írta: Baski Sándor

louis_ck.jpg

2007 és 2015 között nem sok értelme lett volna vitát nyitni arról, hogy ki a stand-up királya, Louis CK volt a műfaj Messije és Ronaldója egyszerre, és ekkor futott a zseniális sorozata is az FX-en. Karrierjét saját nyomorúságainak boncolgatásából építette fel, egészen a világsztárságig. De mihez kezd magával a gettó szörnyűségeit megéneklő rapper, amikor befut, és elköltözik Comptonból a villanegyedbe?

Az első (és utolsó) netflixes specialjén, a 2017-en már érződött, hogy próbál egy új lemezt feltenni. Karrierje során először öltönyben lépett színpadra, amit lehetett szimbolikus gesztusnak is tekinteni, azt jelezte vele, hogy a világ legsikeresebb komikusaként már nem érzi hitelesnek a lúzerszerepet. Minőségét illetően a special nem volt látványosan gyengébb a korábbiaknál, de az élesség hiányzott belőle, ami valószínűleg összefügg azzal, hogy sokkal kevesebbet foglalkozott saját magával.

Tovább Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása